Szaloncukor története:
Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor,amelyből ma már nagyon sok félét vásárolhatunk. A szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században,és csak nálunk maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a finomság otthon is elkészíthető.
Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukrászok,de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá. A reformkorban-francia minta nyomán-jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba,azaz a szalon,ahol a karácsonyfát állították,és így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot,ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó "A legújabb házi czukrászat" című kézikönyve,amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le,így pl.:szalon-ananász czukorkák,szaloncréme-bonbonok,szalon-marasquin-czukorkák,szalon-pisztácz-czukorkák.
A budapesti Vendéglátóipari Múzeumban találhatunk régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírokat harminc féle színben,és megcsodálhatunk egy "ricselő gépet" is. Ez a masina tulajdonképpen egy rojtozó gép,amellyel a szaloncukor papírjait egy mozdulattal lehetett berojtozni. A századfordulón és a két világháború között a cukrászok a sütemények mellett fagylaltokat,cukorkákat,bonbonokat és szaloncukrot is készítettek. A híres cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt,volt,hogy naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat rizslisztbe mártották és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt,kivették és becsomagolták. A papírra angyalkákat ragasztottak és már lehetett is a karácsonyfára akaztani. persze nem mindenki engedhette meg magának,hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára,ezért sokan otthon készítették el a csmegét.