A különleges anya
Tudjátok-e,hogy az égben hogyan választják ki a fogyatékos gyermekek édesanyját?
Néha magam elé képzelem Istent,amint utasításokat ad az angyaloknak,akikmindent egy hatamas füzetbe jegyeznek fel.
- Armstrong, Beth,fiú. Védőszent:Máté
- Forest, Marjorie, leány. Védőszent: Cecília
- Rutledge, Carrie, ikrek. Védőszent...mondjuk Gellért. Ritkán gyakorolja a vallást.
Végül át ad egy nevet az egyik angyalnak, és mosolyogva azt mondja: -Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket!
Az angyal kíváncsian kérdezi: - Miért pont ennek Uram? Olyan boldog.
- Így van - válaszolja Isten mosolyogva. - Adhatnék-e fogyatékos gyermeket olyan anyának, aki nem ismeri a jókedvet? Kegyetlen dolog volna.
- De van türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom,hogy túl sok türelme legyen,mert akkor elmerülne az önsajnálatban és a fájdalomban. Ha túl jut a sokkon és a bánaton,biztos,hogy kibirja.
- De Uram,azt gondolom ez az asszony még benned sem hisz.
Isten mosolyog: - Nem számít. Gondoskodom róla. Ez az asszony tökéletes.Kellőképpen önző.
Az angyal nem hisz a fülének: - Önző? Az önzőséget erénynek tartod?
Isten rábólint: - Ha nem lesz képes mindannyiszor elszakadni a gyermekétől,amikor szükségét érzi,soha nem fogja túlélni a sokkot. Igen,ez lesz az az asszony,akit egy tökéletlen gyermekkel áldok meg. Még nem tudja,de irigyelni fogják. Még a legapróbb fejlődést sem fogja soha hétköznapi dolognak tartani. Amikor a gyermeke először fogja azt mondani: "mama", tudni fogja,hogy csodának tanúja. Amikor vak gyermekének leír egy fát vagy egy napnyugtát,úgy fogja látni ezeket a dolgokat,ahogyan kevés ember képes látni a teremtményeimet. lehetővé teszem számára,hogy olyan világosan lássa a dolgokat - a tudatlanságot, a kegyetlenséget, az előítéleteket - ahogyan én,hogy mindezek fölé emelkedhessen. Soha nem lesz egyedül. Én mindig ott leszek mellete,élete minden napjának minden percében,mivel az én munkámat fogja végezni,mintha az én helyemben lenne.
- És a védőszent ki legyen? - Kérdezi az angyal felemelve a tollat.
Isten mosolyog: - Elég lesz a tükör.
(Erma Bomberck)